Prechod na navigáciu Hlavné menu Prechod na navigáciu vodorovná

A község történelme

Az első írásos jegyzet a községről 1156-ból származik (Laténi csontváztemető, Szláv csontvázsír a 11. századból). A község eredeti elnevezéseihez tartozik az Ylmer (1156), Ilmur (1275), Terra Illmer Castri Zolgagyeriensis (1277), Urmín (1808), Mojmírovce (1948).
            A község az Ilmer – Ürmenyi főúri családhoz,  a 16.sz.-ban a  Ghyczy, Révay, a 19. sz.-ban a  Bossányi, a Tarnóczy és az Aldobrandini családhoz tartozott.

A Mohácsi csata után a törökök eljutottak délnyugat Szlovákiába. A határt az Oszmán Birodalommal a Cedron patak képezte Požný Kesov községnél. A fosztogatást következőképpen az érintett lakosság földalatti folyosókat épített saját védelmükre. A folyosók az egyes településeket kötötték össze és Mojmírovcén északon a Károlyi szőlősdombnál találkoztak a folyosók nyílásai. A 16. században  a községet megtámadták a törökök és a császári sereg. A 17. században a községet magyar kálvinisták, később pedig sváb telepesek népesítették be. 1698-tól Mojmírovce főúri településként fejlődött piaci joggal.  1694-ben a községben született  Grassalkovich Antal, történelmünk jelentős személyisége. A jogi és közgazdasági tanulmányai után eljutott Mária Terézia udvarába, ahol jelentős pozíciókat szerzett. 

A közgazdasági és jogi képességei mellett a művészet és építészet csodálója is volt. Szlovákiában palota maradt utána Pozsonyban, amely jelenleg a köztársasági elnök székhelye. Az ő építményei közül kiemelnénk olyan építményeket mint pl. a vár Ivanka pri Dunaji községben, a templom Komjatice községben és a Szent László templom Nyitrán is. További építmenyei vannak Magyrországon is, melyekből legismertebb  a Gödöllõi kastélypalota. 


A 18. sz.-ban a község a Hunyadi család birtok központjává vált. Az birtok kezelői az Appel család volt.


A Hunyadiak ismert utazók voltak. Itt burgonya termelését, jó minőségű juhok tenyésztését kezdték meg, jó minőségű nemes lovak tenyésztését alapították meg. Abban az időben zsidók települtek a községbe, üzletemberek, akik zsinagógát  építettek /ma már nem létezik/. Ebből az időből származik az első információ a romákról is.
         A 19. században a kézművesség virágzásának lehettünk tanúi a községben. 1871-ben 44 kézműves élt itt, legtöbbjük csizmadia. Hitelszövetkezet alapult , pezsgőborgyár és téglagyár épült a községben abban az időben, valamint volt itt vágóvíd és sörgyár is.
        A 20. század -  a 2. világháború kivételével – a fejlődés, a modetrnizáció és az építés  jeleiben zajlott le. Említésre méltó a villany és gáz bevezetíse, a szennyviztisztító, csatornarendszer és vízhálózat kiépítése, a regionális iskola felépítése, az utak és járdák kiépítése. A községben jelentősen fejlődött a mezőgazdaság is.
Az 1989-es egésztársadalmi változások után látható a vállalkozás márkáns fejlődése. Kis üzletek (kevesebb mint 10 alkalmazott), apró szolgáltatások keltkeztek, fejlődött az iskolai és üzleti hálózat. A 20. század 90-es éveiben egy teljesen új üzem épült "zöld réten", a Tauris Nitria Kft. Mivel a községnek jelentős mezőgazdasági tradíciója van, ez ágazat modernizációja és fejlődése is jelentős volt.
 


 

webygroup

Slovenská verzia
English version
Deutch version
Főoldal